Cyberbullying: fikázó és negatív kommentek

A véleményekről, kritikákról szóló cikkemben nem tértem ki erre, később döntöttem úgy, hogy érdemes erről is beszélni. Nagyon sokan félreértik ezt a fogalmat, és csak ezzel takaróznak (nemcsak az irodalom esetében).

Elég a celebekre gondolni: Kulcsár Edináékra vagy Tokár Tomiékra. Az utóbbi „híresség” videót is rakott fel a témában, csupán sértettségből, mert egyes kommentelők a nemtetszésüket adták, hogy a gyereküket kiárusítják. Ez igaz Kulcsár Edináékra is, és ők gyakrabban fordultak a jogi eszközökhöz is.

Mégis a legnagyobb negatív hangvételű csoportja Schobert Norbinak és Rubint Rékának van. 

Azért a fent említett celebeknél kiemelem, hogy legtöbbször igen is rászolgálnak erre a fajta reakcióra. Azt is belátom, hogy olykor túl mennek egy határon az emberek, mégsem merném azt kijelenteni, hogy ez maga a cyberbullying, ugyanis itt általában maguk a közszereplők provokálják az internet népét.

(Berki Krisztiánékat csak azért nem sorolom ide, mert az ő esetükben nem találkoztam a (cyber)bullying bármilyen formájával, hogy ezzel védekeztek volna egy-egy interjúban, cikkben vagy valamelyik platformjukon. Szerintem igazából ez is élteti őket, ez a megélhetésük, hogy lehet őket köpködni mindenért.)

 

Na de, mi is ez a cyberbullying? Valóban a fikázás, netán egy primitív beszólás már cyberbullying?

Megsúgom: Nem, nem cyberbullying.

Ha nagyon tükörfordítást szeretnék használni, vagy magyarosítani szeretném magát a szót azt jelenti, hogy internetes zaklatás. Ez inkább a kamaszokra jellemző, amik általában a kiközösítést, csúfolódást és fenyegetéseket merítik ki.

Ennek van egy komolyabb fokozata is, ami a cyberstalking, és itt kifejezetten egy embert figyelnek meg, ahol az a lényeges, hogy az adott egyén életét tönkre tegyék. A cyberstalking, viszont a felnőtteknél van gyakrabban jelen.

Mindkettőnél az a közös, hogy általában nemcsak egy elkövető van, hanem szinte egy nagyobb csoportról beszélhetünk.

Ezeken belül vannak további főbb típusok, amikkel élhetnek az elkövetők.

• Flaming: Trágár, személyeskedő kommentek gyakori küldése.
• 
  Harrassment: Bántó üzenetek folyamatos küldése.
• Denigration: Valaki szándékos befeketítése, hogy rossz színben tűnjön fel.
• Impersonation: Személyiséglopás.
• Outing: Személyes üzenetek, beszélgetések kirakása az internetre.
• Trickery: Személyes adatokkal való visszaélés, felhasználás.
• Cyberthreats: Online fenyegetések, aminek célja, hogy az áldozat magának fájdalmat okozzon, netán öngyilkosságot kövessen el a nyomásra.
• Sexting: Meztelen/félig meztelen képet küld el az elkövető. Sexting a text szóból képződött, ami az írásos üzenetekre is utal. Ezek általában szexuális tartalmúak és provokatívak.
• Trollkodás: Folyamatos, szándékos provokálás, negatív érzések kiváltása.

Hozzá kell tenni, hogy ezek mindegyik mániákus, nem egy-egy kommentre kell értenünk ezeket.

Érdemes azon elgondolkozni, hogy: muszáj a saját sebünk nyalogatása végett ezt a szót használni, hogy a lelkünknek könnyebb legyen?

A valóság pedig olykor egyenlő azzal, kaptunk egy legalja kommentet valakitől, ennyi.

A cyberbullying helytelen használata miatt a valódi esetek komolytalanná válhatnak, pont azért, mert sok laikus ember, csak dobálja a szavakat úgy, hogy ő jöjjön ki áldozatként a legpitiánerebb szituációkból is.

Van egy saját történetem is, ahol egy volt osztálytársam lett kipécézve. Az osztálytársamat most hívják Eriknek. Szegény Erikem nagyon naiv és szerelmes volt. Egy lánnyal több hete beszélgetett. Ez leányzó végül egy képet kért a farkáról, és Erik nem váratta sokáig, el is küldte a fotót. Ezután kiderült, hogy megy a számunkra ismeretlen lánnyal randizni is.

Mint kiderült, a randin kikosarazták, nem ment el, Erik pedig várt a plázánál. Utána vagy két hétig nem jött iskolába, és időközben előttem és egy barátom előtt lebuktak az osztálytársaink. Ezek az idióták csináltak egy fake-profilt Facebook-on, kerestek valami jó csajt és vele irkáltak heteken keresztül Erikkel. Konkrétan akkor kaptuk el a beszélgetést a mosdó környékénél, amikor a farkán nevettek, meg hogy mekkora gyökér volt, amiért elküldte ezt a képet.

Én és a barátom ritka szar helyzetbe kerültünk, mégis mit csináljunk. Arra jutottunk, néhány iskolán kívül barátot is bevonunk. Meg is kértük őket, hogy fenyegessék meg az osztálytársainkat, akik ebben részt vettek. Mondták a haverok nekik, hogy jogi útra lesz terelve az ügy, ha nem állnak le. Mivel mi osztálytársak voltunk mind, így tudtuk ki hol lakik, mi a neve, ezeket az infókat pedig megadtuk a barátainknak. Erre beparáztak, így le is álltak, törölték a profilt. Senki egy árva szóval se hozta fel ezt az esetet, de Eriken érződött, hogy szégyelli magát, rendesen alá ásta az önbizalmát.

Erik azóta remélem egy normális párkapcsolatban van, és sikerült túltennie magát ezen a szerelmi csalódáson.

A cyberbullying/cyberstalking egy nagyon is komoly gond a társadalmunkban, ezért kellene jobban odafigyelni, mégis hogyan használjuk a szavakat.

Ez nem azt jelenti, hogy normális az, ha prolin beszólnak, csupán tudni kell a helyén kezelni a helyzetet.

Visszaírni hülyeség. Megsértődni megsértődhetünk. Igazából rosszul is eshet.

Ettől többet nem lehet tenni.

Ha ezek az esetek egyre többször jelennek meg az életünkben mindenképp segítséget kell kérni. Durvább esetekben jogi útra térni az incidensekkel.

Ami viszont még fontosabb: ha lelkileg már nem tudjuk elviselni a folyamatos zaklatást, akkor szakemberhez kell fordulni.

Link: Cyberbullying: Minden, amit tudnod kell az internetes zaklatásról!