Péterfy-Novák Éva - Apád előtt ne vetkőzz

Péterfy-Novák Éva könyveivel régóta szemeztem, de az egyik, ami a legjobban megragadta a tekintetem az a pedofília témája köré épülő regénye, az Apád előtt ne vetkőzz volt.

Az, hogy az írónő munkássága felkeltette az érdeklődésem nagyban befolyásolta, hogy Miskolcon született. Én is borsodi vagyok, és Miskolc egy időben a második otthonom volt a sok bejárás miatt, illetve nem igazán olvastam olyan regényeket, ami Borsodban játszódott volna.

Fülszöveg:

Miskolc, ​1920-as évek. A nyolcéves Károly és a négyéves Anna szüleit szinte egyszerre viszi el a spanyolnátha, a gyerekek pedig árvaházba kerülnek. Rideg és szeretetnélküli apácák gondoskodnak róluk, a fiúk között pedig farkastörvények uralkodnak: aki erősebb, az éjszaka leple alatt bármit megtehet a többiekkel. A testvérpárt néhány év múlva nevelőszülők veszik magukhoz, de vajon képesek-e elfelejteni mindazt, ami az árvaházban történt velük?

Hatvan évvel később, szintén Miskolcon az ötéves Eszter elhidegül imádott édesapjától, miután anyja figyelmezteti, hogy vigyázzon vele. A kislány csak nagyapjára, Tatusra számíthat, aki mindennél jobban szereti unokáját, s akiben Eszter mindenki másnál jobban bízik.

Péterfy-Novák Éva új regényében megrázó kérdéseket tesz fel: mi lesz egy megnyomorított gyermekből? Hogyan válik szörnyeteggé egy felnőtt? És vajon meg lehet-e törni a generációkon átívelő családi mintákat?

„Azt kéri, ne mondjam el senkinek, hogy miről beszéltünk. Ez a mi titkunk. Amolyan női titok. És a nőknek össze kell tartaniuk, nem szabad elárulniuk egymást. Mert az olyan lenne, mintha a legjobb barátodat árulnád el, mondja anyu. Minden nőt úgy kell nézni, hogy a legjobb barátod. Mert a férfiak mások.

Jobb, ha tudok ezekről a dolgokról, és ideje odafigyelni magamra. Gondolkodott a konyhában, hogy biztosan megértettem-e, amit mondott, de aztán arra jutott, hogy már elég nagylány vagyok ahhoz, hogy megértsem. Hogy apánk előtt nem vetkőzünk. Mert a férfiak rosszak.”

Péterfy-Novák Éva 1961-ben született Diósgyőrben. Személyes traumájának feldolgozása miatt kezdett blogot írni, majd a bejegyzésekből 2014-ben Egyasszony címmel nagy sikerű memoár, később pedig monodráma is készült. 2017-ben jelent meg A rózsaszín ruha című novelláskötete, amelyben szókimondóan, ugyanakkor humorral és empátiával ír a körülöttünk lévő világról, életünknek azon bántó részleteiről, amelyekről igyekszünk nem tudomást venni.

Péterfy-Novák Éva írásainak ereje abban rejlik, hogy számára nincsenek tabuk.

Történet:

A történet három síkon fut, viszont a két múltban játszódó sík adja a regény alapzatát, a jelenben lévő történések pedig a regény elejét és a végét alkotják.

Voltaképpen a regény Eszter szemszögéből indul, ahol az anyjával beszélget, megismerhetjük a családi viszonyokat, kapcsolatokat és a cím már az első pár oldalon megjelenik.

Ezután váltás, Karcsi kerül középpontban, ahol ugyancsak hasonló séma lett használva az információ átadására, mint Eszter esetében. A fülszöveg ezeket a fejezeteket öleli fel.

A két főszereplő szemszöge párhuzamosan váltakozik, és szépen, egymásra építkezve bontakoznak ki. Ami talán negatívum, hogy az elején nem igazán esett le, mégis milyen időben vagyunk.

A regény nagyjából a közepétől kezdi el komolyabban bemutatni a pedofíliát, annak kialakulását.

Esztert a nagyapja, míg Karcsit a nevelőotthonban a fiúk, majd a nevelője bántalmaz(zák). A manipuláció, a gyermeki naivitás kihasználásának minden variációja hitelesen van megfogalmazva. A regényben pornográf részeket merészen részletezve jelennek meg, ráadásul nem kevés ilyen jelenet van benne, ami inkább szolgálta a polgárpukkasztást. 

A történet remekül átadja, hogy mi az ok-okozat, hogyan lesz egy gyerek mentálisan tönkre téve, viszont, ha az emberi oldalát nézzük, a szentimentalizmust, akkor lehetett volna még akár hosszú oldalakat is írni. Ennél a témánál, jelenesetben ennél a regénynél 200 oldalt kevésnek tartok – azért, mert én például soknak találom a szexjeleneteket –, mert ilyen nagy időintervallumon belül mozog, hiszen a gyerekkortól egészen a felnőtt-, időskorig fut a történet.

A könyv legnagyobb erőssége, ahogy az olvasó szeme láttára idősödnek a karakterek, halad és fonódik egymásba a két idősík. A regény ezáltal érzékelteti, hogy egy családi minta, mégis milyen hatással van a gyerekre, később felnőttkorában, ezt pedig – ha tudatalatt is akár – hogyan örökíti tovább az újabb és újabb generációra. A történet kettőssége ebből ered, hiszen megismerhetjük ezáltal a pedofil fél világát, illetve az áldozatét is.

Ez a történet meglehetősen jól kidomborítja azt, hogy egyes esetekben a pedofíliában szenvedő személyek ugyancsak bántalmazottak voltak, valamint ezek pszichés problémák (noha a pszichológiában eleve ebbe a kategóriába sorolják).

A végéről nehéz bármit is mondani, hiszen eléggé nyitott maradt, konkrét befejezése nincs igazán, csupán visszatérünk Eszterhez a jelenbe.

Fogalmazás:

Az olvasás az elején furcsa volt a fogalmazásmód miatt, mintha kissé darabos lett volna a sok tőmondattól. Később megszoktam és gördülékenyen haladtam tovább sorról sorra.

A kor és a helyszínleíró részeket nagyon szerettem a regényben, mert külön élmény volt, hogy ráismertem egy-egy helyszínre, és tetszettek a Borsod megyére jellemző szavak használata. Egy szó: autentikus.

Az író a gyerekkarakterek szemszögéből jól írt. Nem éreztem azt, hogy a korukhoz viszonyítva túléretten gondolkoznak, azt sem éreztem, hogy nagyon buták lennének. De ez annak is betudható, hogy sok emberrel beszélt a témáról és így meg tudta fogni a gyerekek gondolatvilágát, szókincsüket.

Összességében:

A regény története nagyon egyszerű. A történet szó talán nem is helytálló, inkább mondanám egy pszichés kórkép, torz családi minta naturalista bemutatásának ezt a könyvet.

A szexjelenetek miatt mondanám azt, hogy undorítóbb, de azért nekem olyan borzasztóan megrázó nem volt, és ez az érzések hanyagolása, a pszichológiai folyamatok szárazabb tálalásából adódik.

Valóban a polgárpukkasztás kissé szenzációhajhász érzetet ad, mégis szerintem megbocsájtható, mert ez is egy olyan téma, ami mindig aktuális, de senki se szeret ilyenekről informálódni és beszélni, pusztán ezért megéri egyszer elolvasni Péterfy-Novák Évának ezen regényét.