Tiffany Reisz - A kastély

Tiffany Reisz műveivel, akkor kezdtem el ismerkedni, amikor felkeltette az érdeklődésemet a BDSM szubkultúra. Természetesen, én is elolvastam a Szürke Ötven Árnyalatát, amiből totálisan kiábrándultam, és a fordító munkája még nevetségesebbé tette a könyvet. Ezután ez a trilógia nálam a trash könyvek koronázatlan királyává vált, ámbár nem akartam elhinni, hogy ebben a témában csak ez a könyvszéria van, illetve azok, amiket koppintottak róla. Ekkor figyeltem fel Az eredendő bűnösök könyvsorozatra.

A könyvesboltokban az írónő könyveivel nem is nagyon találkozni, ezért is találtam furcsának, hogy végül a sorozat 9. (pontosabban 8.4.) részét találtam meg, ráadásul a Libri gondozásában jelent meg. Ez a kötet egy spin-off, előzmény történetet dolgozz fel, ezért szerintem olyan ember is olvashatja, aki nincs tisztában az írónő könyveivel, ez pedig A kastély című regénye.

Fülszöveg:

Egy titokzatos francia katonai hírszerzési szövetkezet kicsapongó ügynökeként Kingsley Boissonneault az égvilágon mindent csinált már – kémkedett, hazudott és parancsra ölt. Jelenlegi megbízása azonban az eddigiekhez képest meglehetősen szokatlan. Parancsnokának unokaöccsét egy szexszekta hálózta be, és rá bízták a feladatot, hogy épségben hazahozza a fiút.

A szekta bibliája az O története, az extrém szado-mazochizmusáról hírhedt francia regény. A társaság egy olyan vidéki kastélyban működik, amelyben egy fordított világot hoztak létre: ahol a nők uralkodnak és a férfiak az ő engedelmes szolgáik. De valóban engedelmesek?

Amint befogadják, Kingsley-t a titokzatos Madame gyorsan a bűvkörébe vonja. Ez a nő a bölcsesség, az erő és a szépség megtestesítője, és azt ajánlja fel a férfinak, amire az mindig is vágyott.

És mi ennek az ára? Örökre lemondani az egyetlen személyről, akit valaha szeretett.

Csak felnőtt olvasóinknak ajánljuk.

Borító:

A borító eléggé kitűnt a sok félpucér pasis, szexszelő, smároló párocska közül a Libri erotikus részlegén. Se arc, se testrész, csupán a sejtelem és az elegancia. Megfogott a sötétlila szín, a bőrhatású borító, és a szép minta, amivel díszítették. Valahol a borító maga is utalgat, hogy egy extravagáns, elborult történettel lesz dolgom.

Történet:

A jó öreg, vagyis jelenesetben fiatal Kingsley álmába nyerünk betekintést, ahol egy „rejtélyes” fiúval találkozgat. Miután felébred a mazochista vágyaival játszadozik gondolatban. Az előző küldetése után jól meggyepálták pihenőt kapott, ám jön egy feladat, ami felülírja mindezt.

A főhős egyből elkezdi a játékot a másik főszereplőnkkel, Madame-mal. Már az első találkozó is kellően betegesre sikeredik, ezután pedig sikerül beépülnie a többi férfi közé is.

Itt a szokásos erotikus történetektől eltérő eseményeknek lehetünk olvasótanúi. Ilyen akár a terhesszex vagy éppen egy fordított felállás, ahol a nő közösül análisan a férfival.

(Persze, aki ismeri a sorozatot és követi, annak különösebben nem lesz megrendítő.)

Nagyjából megismerjük a kastélyban uralkodó rendszert, utána áttérünk ismét Madame és Kingsley játszadozására.

Azt csak úgy megjegyzem utólag, hogy egyes szabályokat hiányosnak érzem így magyarázat nélkül. Speciel az apaság és a terhesség, a gyereknevelés kérdéskörére gondolok.

Végül a főhősnő a végletekig feszegeti Kingsley tűrőképességét, majd válaszút elé állítja, döntenie kell, hogy a múltat vagy a jelent választja. A mazochizmus és a szadizmus igazi oldala itt villant meg.

Aztán lassan kiderül, hogy Madame miért teremtette meg ezt a világot, ki volt rá hatással, és nagy csattanóval zárul a történet ezen szála.

A történet végén visszakapcsolódunk a jelenhez, ami szintén egyszerre beteg és érzelmes, mert képbe kerül a kötet főhősének a „szerelme”, Søren.

Karakterek:

Kingsley:

A többi kötetben is szerettem és itt sem volt másabb. Eleve örültem már régebben is, hogy egy mazochista férfi agyába kaphatunk némi betekintést, megismerni az érzelmeit és a fájdalom iránti vágyakozásnak a mozgatórugóit. Érdekes karakter, nem a tipikus alfahímekhez sorolnám.

Madame:

Jól megírt femme fatale, amikor szerepelt, akkor érződött a feszültség és a sötét elegancia. Kingsley-vel kifejezetten jó párost alkottak, tetszettek a macska-egér játékok, amit űztek, mert itt érződött igazán a Madame dominanciája, a szadista valója.

Colette:

Őt különösebben nem emeltem ki, viszont ő volt Kingsley „partnere”, amíg a házban volt. Mondhatni mellékszereplő, viszont így is megszerettem őt. Madame-mal ellentétben, ez a karakter inkább domináns, mintsem szadista állat. Egyszerre volt szelíd, gyengéd és durva, kegyetlen. Ezt a kettősséget nagyon bírtam.

Dinamika a karakterek között:

Kingsley és Madame erősek jellem szempontjából. Nagyon jól fel lett építve a kapcsolatuk, a szerepük a regényben. Nem igazán éreztem üresjáratot köztük, mindig sodró lendülettel haladt előre a belső élmény és a külső esemény.

Colette és Kingsley száláról ugyancsak elmondható, ám az ő kapcsolatuk jóval gyengédebbnek bizonyult. A kettőjük viszonya csupán egy csavart tartogat, amit sajnáltam valamelyest. El tudtam volna képzelni több jelenetet, ahol együtt szerepelnek.

Colette a Madame-mal szemben alázatos, az ő kapcsolatukkal erőteljesebben ki lett domborítva, hogy ki áll legfelül.

Fogalmazás:

A könyv fordítását illetően, nincs gond vele, maximum egy-két helyen van elírás, de semmi több. A fordító maga remekül megragadta a regény, valamint az írónő stílusát.

Az explicit jelenetek is tetszettek, annyit mutat amennyit mutatnia kell. A sorok közt állandóan ott húzódott a sejtelmes, nyers erotika, ami miatt eleve megszerettem ezt a könyvsorozatot.

A kötet E/3-ban íródott, mégis amennyire kellett képes voltam közel engedni magamhoz a karaktereket.

A nyelvezete könnyű, gördülékenyen lehet olvasni, jó kikapcsolódást és szórakozást tud nyújtani.

Ami éppenséggel lehet furcsán hangozhat, hogy kevésnek vélem a nyers, erotikus-szadisztikus jeleneteket. Szívesen olvastam volna még.

Összességében:

Tiffany Reisz-féle színvonal, ami úgy gondolom a BDSM zsánerben kiemelkedő. A többi regényéhez képest eléggé vékony, sokkalta cselekmény orientáltabb. Így is elmondható azért a könyvről, hogy vannak benne elgondolkodtató részek, amik a nemi szerepekre teszi a hangsúlyt.

Én olvastam O történetét, de nem kell attól tartani, hogy olyannyira brutális lenne a kastélyban történő események. Van Pauline Réage regényéből ihlet merítve, felismerhető egyes vonás a kötetben, ez attól még tagadhatatlan.

A karakterek remekül betöltik a szerepüket, aki pedig szereti az Az eredendő bűnösök sorozatot annak felettébb tetszeni fog, hogy Kingsley a főhős. Abban biztos vagyok, hogy nekik nagyon rövidnek fog tűnni a könyv és várni fogják mikor jelenik meg Søren.

Az a kevés szexjelent kellően naturalisztikus és egyúttal erotikus, nincs felesleges hasonlatokkal való dobálózás, hogy romantikusabbnak tűnjön, mint ami.

Akit érdekel az SM kapcsolat, szemezget a BDSM kategóriába sorolható regényekkel és unja a Szürke Ötven Árnyalata másolatokat, azoknak érdemes egy pillantást vetni erre a könyvre.