Mintaférfi - 1. Groteszk valóság

Áron

Miskolc - Avas | 2018. október 13. | 23:12

Az őszi vihar erősen tombol, ennek ellenére őrültként száguldok a kietlen utakon. Amennyire tudom a kátyúktól a kocsimat kímélem. Olykor fel is huppanok az ülésben, azonban a tempót ugyanúgy tartom.

Céltudatosan hajtok előre, hogy minél hamarább felemésszen a kötelezettségektől való kóros menekülésem. Ha tehetném mindig meleg, ölelő karjai közé vetném magam. Az sem tántorítana el, ha ezek után a kínok padjára száműzne, ahol megkapnám a jussom.

A szélvédőről patakokban folyik le a víz, végül az ablaktörlő semmit se ér, ezzel az időjárás felülírja a terveimet. Kénytelen vagyok lehúzódni, és a dominámnak küldök is egy üzenetet, miszerint késni fogok.

A közeli üzlet kirakatát mustrálom, ami szépen ki van világítva. A férfi részlegre ügyet sem vetek, csak a női próbababákat nézem, amik szexis fehérneműben pózolnak. Egy kék szett kelti fel igazán az érdeklődésem. Már-már bőrömön érzem a puha anyagot. 

Szívesen viselném. Egyszerre sugallja az ártatlanságot és a pajzánságot. Vajon a dominám most milyen fehérneműt szán nekem?

Eltelik bő tíz perc, mire újra el merek indulni. Az utat a panelházak, illetve az irodaházak sokasága követi. A fehéren világító lámpák és a narancssárgán villogó útjelzők küzdenek a kihaltnak tűnő város életéért. Ekkor közvetlen mellettem egy villamos halad el, amin néhány gyári munkás lehet.

Miskolc belvárosát lassan elhagyom, a beton- és az aszfalttömbök a ködös éjszaka homályában ritkulni kezd.

A fák szinte gyökerestől kicsavarodnak a földből és vadul tép bele a szél a lombjaikba. A levelek keservesen táncolnak a zivatarban: némelyik a levegőben száll, de a legtöbbjük a sáros pocsolya tetején úszik. Az avasi városnegyedhez érve már látom a hatalmas dombot, az ég felé csúcsosodó kilátót, ami megtöri a sötét horizont végtelenségét.

Bekanyarodok, egy bezárt csemegebolt ablakáról visszaköszön egy neon színű graffiti: AVAS GETTÓ. Gyakran találkozom ezzel a szöveggel. Másokat ez taszítana és menekülne innen, ám csupán itt kapom meg azt, amiért sóvárgok.

A szórakozóhely sötétlila fényáradatban úszik, aminek a homlokzatán egy piros logó féloldalasan lelóg. A főbejáratnál alig pislákol a Dirty Dream felirat, amit a szél olykor mozgásra bír fülsértő nyikorgás kíséretében.

Keresek egy ideális parkolót, nyomban ki is szállok az autóból. A zuhogó esőben gyorsan odaszaladok a melléképülethez, aztán megnyomom a csengőt. Az ajtó kinyílik ameddig a biztonsági lánc engedi. Rögvest kimondom a jelszót, amire beengednek.

A kidobó érces hangja végighasít a nyögésektől zajos folyosón, ahogy Istennőm nevét ordítja.

- Black Diamond!

A fehér falakat vörösre festi a lámpák fénye. A helyet átjárja a nyomasztó izgalom, ami jobban beindítja a fantáziámat. Az éhségem felerősödik, megmaradt józanságom felé kerekedik. Az egyik szobából kijön az Úrnőm, aki kecsesen sétál felénk. A szám kicserepesedik, a torkom kiszárad, olyannyira vártam ezt a szeánszot. Csak most fogom fel, hogy a dominám itt van előttem.

A százhetven centiméteremmel korántsem vagyok magas, mondhatni ő néz le rám.

A tekintetünk egymásba fonódik, belülről felőröl a ridegsége. Az extravagáns, sötét sminkje elnyomja a benne rejlő gyengéd nőt. Egy vadállatot testesít meg. Ez az, amire vágyok.

- Gyere!

Más körülmények között édes, hívogató lehet a hangja, de itt kimért, tekintélyt parancsoló. Ezt a szerepet pusztán a megbeszélések és szeánszok után veti le. Az undor elkap, ha a hétköznapi emberként gondolok rá, mert nagyjából egykorú a lányommal.

Követem őt, és az utolsó szobánál megállunk. Előre enged, ezután becsapja maga mögött az ajtót. A kopott asztalra rakom a borítékot, amibe a megbeszélt pénzösszeget tettem.

- A beöntést megcsináltad?

Miután megbizonyosodott arról, hogy hoztam a pénzt, azonnal elindul a ruhásszekrény irányába.

A téglamintás tapéta itt-ott le van válva, egyes részein pedig karmolások is láthatók. A falakon különböző kínzóeszközök sorakoznak, amik javarészt paskolók, ostorok és lovaglópálcák. A szoba ékessége egy barna, szakadt bőrkanapé, ami mögött egy vaskeretes ágy helyezkedik el. A keretben egy agyonhasznált matrac van, amit szándékosan nem cseréltet ki. A testnedvekkel áztatott ágy, megannyi kínt, gyönyört láthatott már. Az én szenvedésemben szintén órák hosszát gyönyörködhetett... Gyönyörködhet.

Közvetlen az ágy felett láncok és bilincsek lógnak le. Vajon melyiket fogja használni? Mindkettőt?

Az Úrnőm felé fordulok, aki szorgosan keresgél a ruhák között. Tőle nem messze egy másik szekrény, amiben megint kínzóeszközök és szexjátékszerek lehetnek. Lehetetlen kifigyelni, hogy mit honnan szed elő. Villámgyorsan fut végig összes porcikámon a reszketés, pedig csak egy-egy perverz ötlettel játszadozom el.

Rekedtesen válaszolok a kérdésére, megerősítésképp bólintok egyet. Piros ajkai gunyoros vigyorra húzódnak.

- Vetkőzz le!

Engedelmeskedem. Kibújok a zakóból, amit az asztal melletti szék háttámlájára terítek. A lakkozott cipőmet leveszem, amibe a szürke zoknimat beleszuszakolom. Ezt az asztal alá teszem. Ezután precízen összehajtogatom az ingem, ezt követi a nadrágom. Mindkettőt a székre pakolom.

Elém sétál, a lehelete égeti a bőrömet. A tüdőm megtelítődik a felforrósodott levegővel, amit az Úrnőm közelsége okoz. Engedi, hogy elvesszek az éles arcvonásaiban. A szemüvegemet ráérősen leemeli az orromról, és a ruházatomhoz teszi.

- Az alsónadrágot is vedd le!

Gúnyosan megpaskolja az arcomat. Bizsereg a bőröm, ahol hozzám ér. Az izmaim közt cikázó idegek borzasztóan szenzitívekké válnak, minden inger fájdalmas vágyakozással tölt el. Kiéhezett, korcs dögként követeli a testem azt, amiért a megszokásoktól roskadozó éjszakát feláldoztam.

A parancsát végrehajtom. Már félig merev vagyok, holott alig csinált velem valamit.
Túlságosan sokat fantáziáltam erről az estéről... Arról, hogy végre újra itt lehetek.
Határozott mozdulattal megfogja a faszomat, amire felszisszenek. Az arcom röpke pillanatra eltorzul, ám ő rezzenéstelen marad.

Megkönnyebbülök, amint elmegy a ruhákért. A mellkasomhoz nyomja az öltözéket, amit fel kell vennem. A kedvenc lovaglópálcáját leemeli a helyéről, ezután folytatja tovább a beszédet.

- Vénség létedre kész csoda, hogy a pöcsöd nem robban szét.

A kanapéra ül, ahol keresztbe teszi a lábát. Onnan méreget engem, amire lepillantok a farkamra.

- Vedd fel a bugyit!

A kapott ruhák közül kikeresem a fehér, francia bugyit. A dominám biccent a fejével, hogy mellé letehetem a ruhadarabokat.

- Lassan húzd fel!

Eleget teszek a parancsának, kínzó lassúsággal húzom egyre feljebb és feljebb a testemen. A csipkés textil a bőrömhöz ér, ami fokozza az izgalmamat. A képzelgéseim semmik a valósághoz képest. A combomnál már szűkös, direkt kisebb méretet adott. A bugyi gumija a hasamhoz szorítja a farkamat, amire reszketegen felsóhajtok. A herémnél kissé bevág az alsó anyaga. A kezemmel a bugyiba nyúlok, hogy megigazítsam a farkamat és a golyóimat.

- Ne igazgasd!

A pálcával gyengén rásuhint a kézfejemre, aztán ellöki az ágyékomtól. A rózsaszín felsőt rádobja a fejemre. A blúzt felveszem, ami a verejtékes mellkasomhoz és hasamhoz tapad. A mély dekoltázs miatt a sötét mellszőrzetem kilátszódik. A felső nőies illata fokozatosan elbódít.

A miniszoknyát a pálcájára húzza, majd így nyújtja át. A hasam behúzom, hogy nehezen belepréseljem magam a ruhába, de a kisebb hurkák azért észrevehetők. A seggemet épphogy eltakarja a falatnyi szoknya, de elől a faszom kidudorodik. A cipőt elém hajítja, amibe beleilleszkedik a lábam. Olyan szép. Egyszer az Úrnőmnek is fel kell vennie hasonló magas sarkút. Neki ezüst helyett arany színűt tudnék elképzelni. Az való a királynőknek.

- Fordulj meg!

A cipőm kopogása újfent gerjeszteni kezdi a kettőnk közti feszültséget. Zöld íriszei felcsillannak a látványomra, amire feltápászkodik a kanapéról. Szemrevételez, akárcsak egy darab hús lennék.

A fenekemre csap a pálcával, amire halkan felnyögök. A combom belső részére becsúsztatja a hideg lovaglópálcát, és az ágyékomhoz dörgöli. Ezután gyengédebben rácsap a farkamra.

- Fordulj vissza és ereszkedj térdre!

Nem szegülök ellen. Az Istennőm addig előszedi a szekrényfiókjából a sminkkészletet, valamint egy szőke, copfba összefogott parókát.

Velem szembe visszaül a kanapéra, végül az államat erősen megfogja.

- Máskor legalább borotválkozz meg!

A hüvelykujjával megsimítja az alsó ajkam, utána felkeni a szájfényt. A szemhéjamat durván szétfeszíti ujjaival, hogy felvigye a vízvonalamra a festéket. A plafon irányába nézek, ez segít elviselni a szemem kihúzását. Végezetül a szempillaspirállal dúsabbá teszi a pilláimat. Felrakja a fejemre a parókát, ami eltakarja az őszes, rövidre nyírt fekete hajamat.

- Ha nem lennél borostás, kibaszott szőrös, akkor ártatlan és gyönyörű lehetnél.

Csípőre tett kezekkel áll előttem, míg én a sarkamra ülök, így bámulunk egymásra hosszú ideig. A piros tincsei előre hullnak, ahogy engem mustrál.

- Kár, hogy egy mocskos, semmirekellő férfi vagy! Egy világi köcsög, akin pár női ruha nem segít!

- Igen, ilyen vagyok, Úrnőm!

- Nem mondtam, hogy beszélhetsz!

Hangosan üvöltözik velem, ami tele van lenézéssel és megvetéssel.

A lélegzetemet visszatartom, csupán akkor veszek újra levegőt, amikor a kicsi, formás melleit csodálom. A fűző nemcsak a mellét, de a csípőjét is kiemeli, ezért a tekintetemmel lejjebb tévedek. Gyönyörködöm a vaskos, markolnivaló combjaiban. A lába hosszú, viszont ettől olyan kívánatos. Legszívesebben végigcsókolnám, és -nyalnám. Túlzottan tökéletes a teste a számomra. A vádlijára mesésen simul rá a latexnadrág, ami kihangsúlyozza annak vonalát.

Késztetést érzek, hogy megérintsem őt. Büntetni és kínozni szeretne. Madame már elvárja tőlem az ellenszegülést.

A sípcsontja mentén elidőzöm a hosszúkás ujjaimmal, és a gerincemen átvillan a bizsergő érzés. Amilyen gyors, pillanatnyi élvezetet okoz, olyan hamar illan el. Ez felér azzal, mintha tudatosan a konnektorba nyúlnék bele... Főleg, miután orbitálisan nagyot ráüt a pálcájával a kezemre. Egy apró pontból szerteszéjjel áramlik a fájdalom, még a lelkem is belesajdul.

- Megengedtem, hogy megérints?! – megint megemeli a hangját, hogy ezzel megfélemlítsen.

- Nem.

- Tudod milyen következménye van ennek?

Megcsóválom a fejem, megjátszom a teljes tudatlanságot. A tarkómnál megmarkol, de úgy, hogy az ujjait belém vájja. Durván nekilök a kanapé karfájának. Bedőlök, amire felrántja a szoknyámat. A bugyi kényelmetlenebbé válik. A hasamnál érzem a saját erekcióm lüktetését, annyira nekem feszül az alsóruházat. Időt sem hagy, egyből a lényegre tér.

- Számolnod kell! Tízig fogok elmenni.

Számítottam az ütésére, mégis váratlanul ér a csípő érzés. Kínkeservesen felnyögök, majd a kanapéba markolok.

- Egy.

Jön a következő csapás, amire zihálva kinyögöm a következő számot.

Az ütései folyamatosan erősödnek. A farpofáim hasogatnak, ez lassan kiterjed az egész ágyékomra. Felajz az ütlegelése és a tortúra, ami ezzel együtt jár. Többet akarok belőle! Még többet! Addig csinálja, amíg bírja erővel.

A lábaim meg-megrogynak, kínba fojtott nyögéseim hangosabbak. Ez kissé könyörgő, de egyúttal követelődző is. A szemembe a szenvedéstől mámoros könny gyűl, ami lefolyik az arcomon. A számolásnál az ajkaim megremegnek. Szaggatottan mondom ki, miközben a testem levegőért rimánkodik. Az izmaim összehúzódnak az egyes ütéseknél, amik végül nyomban el is ernyednek. A karjaimon az ütőerek kirajzolódnak.

- Vénfaszként büszke lehetsz magadra, hogy így bírod.

Ismét óriásit üt a seggemre, csaknem látom magam előtt, ahogy ezzel a csapással piros horzsolásokkal bélyegez meg. Felkiáltok, képtelen vagyok visszafogni a hangomat.

A fájdalomküszöböm magas, ezért vágyok újabb ingerekre. A testem megadja magát, az agyam pedig kikapcsol. Jelenleg ez az egy állapot létezik. A kiüresedett életem ezáltal válik teljessé. Betölti az űrt, ami tátong bennem. Most jöttem rá igazán, mégis mennyire hiányzott ez a másvilág. Itt nincsen nő és férfi, sem világi törvények. Semmiféle patriarchális rendszer. Eldobom mindezt, hogy örömöm leljem a perverzióimban. Csak ő van és én. Ez a mi birodalmunk.

Rám nehezedik a testével és melle durván nyomódik a hátamhoz. A meleg latex érzésére a farpofáim összerándulnak. A seggemnél kegyetlenül ég a bőr, ezért mocorgok alatta. A kósza fürtjei csiklandozzák a nyakam oldalát, ahogy a fülemhez hajol.

- Ideje megtanulni szopnod! – súgja kimérten.

Újfent megragadja a tarkómat, később felhúz, hogy felegyenesedjek. A lábaim gyengék, vagy talán a testem nehezült el a gyötréstől. Én sem tudom.

A kanapé karfájába kapaszkodom. A számba tolja a mutató- és a középsőujját, amit szopni kezdek. A nyelvemmel körbe járom az ujjait, a fejemet előre-hátra mozgatom. Mindössze az van előttem, hogy az Úrnőm elégedett mosolyát láthassam, valamint megjutalmazzon a lágy érintéseivel.

Élvezettel és cuppongó hangot kiadva szopom. Ekkor megérzem, hogy a bugyimba nyúl, nyomban megmarkolja a kemény farkamat. Belenyögök az orálba, sőt, az erős szorítástól közel kerülök ahhoz, hogy megharapjam az ujjait. Kihúzódik a számból, ezután megakad a tekintetem a kezén. A kesztyű fényes a rúzs és a nyál elegyétől.

- Széjjel foglak kúrni, de elsőnek a műfaszomat kell kezelésbe venned!

Mielőtt eltávolodna tőlem a hátamba törli a nyálas kezét.

- Ha továbbra is kanos kutyaként fogsz viselkedni, akkor kénytelen leszek mozgásképtelenné tenni.

Izzadtság cseppek folynak le a homlokomról. Az amúgy is kényelmetlen ruhám az egész testemhez hozzátapad. Megőrjít... Megőrjít minden!

- Mégis milyen foglyul ejtett kurva vagy te, hogy ennyire élvezed az erőszakot? Beteg pöcs.

Miskolc - Belváros | 2018. október 20. | 10:05

Hihetetlen, hogy pénzt dobtam ki erre a hülyeségre… Újból. A fotelben feszengek, mert irritál a terapeuta. Mosolyog, mint egy pszichopata, közben engem vizslat. Bezzeg a feleségem élvezi vele a beszélgetést. Összes problémánkról beszámol, holott ez a második találkozónk a doktornővel. Zavar ez a közvetlenség.

A csevegésüket igyekszem kizárni, helyette a falon lógó órát fixírozom. A percmutató meg se akar mozdulni, ha mégis azt is ezer évnek érzékelem. Lemondóan felsóhajtok, és keresni próbálok valami szórakoztatót.

Mindenhol a falak fehérségébe ütközöm, amik körbezárnak minket. Sterilnek hat a helyiség, hiába van fent sok fénykép, ahol mosolygó párok bámulnak vissza rám. Művilág, amit a fotók ábrázolnak és közvetíteni akarnak. Gyakorlatilag soha senki sem fog, így vigyorogni, pláne én meg a feleségem.

A párom nyomására mentem bele, hogy két hetente eljárjunk terápiára. Szerinte a házasságunk sok sebből vérzik, aminek fő oka a kommunikáció hiánya, illetve az érzéseim elnyomása.

- Miért menekül a munkába? – kérdezi a tanácsadó.

A feleségemre esdeklően nézek, amire felvonja az íves szemöldökét. Nincs kiút innen?! Egy óra még hátra.

- Nem menekülök sehova, kizárólag fenn szeretném tartani a családomnak azt az életszínvonalat. amiben jelenleg is élünk. Ehhez sok idő és pénz kell. Én sem leszek már fiatalabb.

Az apám halála után örököltem meg a céget, ami magyar viszonylatban egy nagyobb hálózattá nőtte ki magát. Műszaki rajzok, tervek készítésével foglalkozó vállalat. Több gyártóval is van szerződésünk, ezért ritkán fogy el a munka. Sűrűn veszek át én is rajzokat, hogy könnyítsem a dolgozók munkáját.

- Negyvenöt éves vagy, nem nyolcvanöt. Miért húzod le magad a vécén? – fakad ki Zsuzsa.

Korántsem igaz ez a kijelentése, hiszen épp a virágkoromat élem. Elvárhatja tőlem, hogy őszinte legyek vele, de minden bizonnyal megbotránkozna rajtam.

Szeretem őt. Mindig is szerettem, de sosem szerelemmel. A szüleim által kapott térképet követtem, elfogadtam, amit nekem szántak. Amit elvártak tőlem, azt már elértem, viszont a látszatnak meg kell maradnia a kettős életem miatt.

A hazugságaim meseszerűek, idilliek. A sekélyességre és a közhelyekre épített világ. Kívül tökéletes, belül romlott.

- Áron?

A feleségem töri meg a csendet, eközben terapeuta érdeklődve pillant ránk. Kínos, piszkosul elkalandoztam.

- Fogalmam sincs.

- Ennyi?

A páromhoz fordulok, aki tűkön ülve várja a komplexebb válaszom. Halvány mosolyt erőltetek az arcomra.

- Nem. Én értetek élek. Nektek akarok mindent megadni, ezért bármilyen áldozatra képes vagyok. Sokszor belefásulok a hétköznapok szürkeségébe.

A kézfejemre teszi a kezét és együttérzően néz rám. Ebben a gesztusban benne van mindaz, amiért elfog a bűntudat. Elsötétül a tekintetem.

- Tudom, hiszen nekem is a gyerekeink az elsők. Ő miattuk kelek fel reggel… Ők motiválnak engem, de szeretném azt érezni, hogy én is fontos vagyok neked. Számomra te ugyanúgy a világot jelented. Ketten értük el azt, amink jelenleg van.

Gyáva féreg vagyok. Megannyiszor megfordult a válás gondolata a fejemben, azonban rettegek az elvesztéstől. Belepusztulnék, ha a gyerekeim megvetnének ezért. A páromat pedig ismerem annyira, hogy amazonként tiporná el a maradék méltóságomat. A bőrt, a húst leszedné rólam, amíg csak a csontváz maradna meg belőlem. Zsuzsa ebből a szempontból olyan, akárcsak én. Megtervezi előre a következő lépéseket, ezért hasonlít a kapcsolatunk egy sakkjátszmához. Az apám üzlete is rámenne, de a családomnak ugyancsak búcsút mondhatnék. Nagy átok, hogy a társtulajdonosom lett.

- Sajnálom, hogy nem érzed a szeretetem.

- A szereteted érzem.

A párom keskeny ajkai legörbülnek, mintha más reakciót akart volna kicsikarni belőlem. Mi rosszat mondtam ezzel?

- Akkor a szokásos problémára utalsz?

- Szokásos…

A fogai közt sziszegve ismétli meg ezt a szót. A kezét elveszi rólam, próbálja lenyugtatni magát. Figyelemmel követem a mozdulatot, aztán az ujjamon lévő gyűrűre meredek, a házasságunk jelképére. A fehérarany jegygyűrű a csillogásából sokat veszített. Remekül tükrözi a viszonyunkat. A vonzalom, a szenvedély megkopott. Már áltatni sem szeretném magam, mégis mennyire élvezem vele a szexet. A házasságunk elejétől csalom őt szeretőkkel, prostikkal és dominákkal. Pusztán apám miatt nyomtam el a perverzióimat, majd törődtem bele a vanília kapcsolatba rövid ideig.

- Önöknél ez mit takar?

- Nem érzi magát nőnek mellettem.

A feleségem kifejezetten vonzó, bár engedek a hóbortjainak. Van miből karbantartania magát. Majdnem negyvenkettő, de pár évet letagadhatna. Rendkívül fiatalos, mégsem mondanám a stílusát ízléstelennek. A válláig érő, sötétvörös hajára mindig betegesen ügyel, és a frizurájának perfektül kell festenie vagy sehogy. Az ősz hajszálakon szokott sok esetben kiakadni, ilyenkor azonnal hívja a fodrászát. A sminkelésnél veszem észre igazán a bőrhibáit, illetve ráncait, mert folyton takargatja a világ elől. Hozzám képest rosszabbul kezeli az öregedést. Szomorú, mert sosem sulykoltam belé, hogy nem lenne kívánatos nő.

Hogy mondhatnám el miért is kerülöm vele a szexet? Talán mindegyik együttlétünknél érezte a vágyam hiányát?

- A másik gond, ami fel szokott merülni, hogy rosszul fejezi ki az érzéseit

- Maga szerint ebben van ráció? Ön is így vélekedik erről?

Egyből nekem címzi a kérdést a terapeuta, amire fanyarúan elhúzom a szám.

- Mindkettőre a válaszom: igen.

Miskolctapolca | 2018. október 21. | 22:22

A meztelen testemet ellepi a világos kék paplan. A mellkasom gyorsan fel-lemozog, amihez bágyadtan búj hozzá a feleségem. Egyik fürtjét a mutatóujjamra csavarom, miközben ő a borostás arcomat cirógatja. Meghitt ez a pillanat, mégis maga az aktus kissé lélektelen volt. Az okoz némi örömet, hogy kielégíthettem, emiatt lehet fel fog hagyni a terápiával. Ez a két alkalom felerősítette a bűntudatom, amiért ezt teszem vele. Többet agyalok a párkapcsolatunkon, mint eddig bármikor. Ez szorongást kelt bennem.

- Nőnek érezted magad? Jó volt?

Kerüli a válaszadást, ami feszültséget generál. Ezek szerint mégsem élvezte annyira a szexet, pedig minden tőlem telhetőt megtettem.

Az andalító csendet ezzel öltem meg. Felül, ezután a térdeit felhúzza és átöleli őket.

- Jó volt a szex.

- Akkor mi a baj?

Követem a példáját és kérdően fürkészem az arcát. A szobát átjárja az én kétségbeesésem, valamint Zsuzsa csalódottsága.

- Te élvezted?

Hevesen pislogok a visszakérdezésre, hiszen ezzel egy újabb akadály elé állít. Folyamatosan belekényszerít, hogy hazudjak.

- Igen.

Azt mondom, amit hallani akar, holott a valóságot elmossa a mocsok. Ezzel az áramlattal sodródok én is, olykor már megkérdőjelezve, hogy ki vagyok. Egyszer a saját hazugságaim hálójában fogom elveszteni önmagam.

- Az lenne a legmegalázóbb, ha kényszerből feküdtél volna le velem.

Mindhiába helyeseltem vele, ha egyszer kimondja az igazságot.

Keserédes mosolyt varázsol az arcára, amire megsimogatom a hátát.

- Tudod mi jutott eszembe?

Lelkesültséget színlelek, hátha ezzel fel tudnám vidítani. Olyan partnernek szeretnék tűnni, aki kompromisszumképes.

- Mondta tegnap a terapeuta, hogy fontos a szexualitás felfrissítése.

- És?

- Elmehetnénk szexshopba vagy interneten rendelhetnénk ezt-azt.

- Te tényleg…?

Valamennyire elképed a kijelentésemen, mert mindeddig nem hoztam fel a doktornő fenomenális tanácsait. Hajlamosabb vagyok elzárkózni ezektől.

- Mindig rájövök, hogy miért lettem beléd szerelmes.

- Mi volt az?

- Az igyekezeted. Ez most is vonzó benned.

A mondandója végére bájosan elkuncogja magát, amire csak mosolygok tovább.

Erről szól az életem amióta megszülettem. Igyekeztem megfelelni a szüleimnek. Igyekeztem megfelelni a barátaimnak. Igyekeztem megfelelni a tanáraimnak. Igyekeztem… De miért? Magamért? Másokért? Önző féreg leszek, de inkább magamért tettem mindezt. A következmények tudatában cselekedtem.

- Talán akkoriban jobban ment.

A kuncogást felváltja a hangos nevetés, amit a vastag, világos színű falak fognak fel épp olyannyira, hogy a gyerekek ne ébredjenek fel rá.

-  Emlékszel a vadasparkos randinkra?

Az idő gondolatára apróra zsugorodik a gyomrom. Fogalmam sincs milyen régen volt, amikor udvaroltam neki. A Miskolci Egyetem gépészmérnöki szakján tapostam az éveket. Zsuzsával általában az egyetem parkjában találkoztunk, amit körbevett kisebb-nagyobb tagintézmény. Megjegyeztem, hogy a Piros Mogyorós csokoládét szereti, ezért folyton ezt vettem neki. Én haragudtam érte, amikor a csokit darabokra tördelte. Fintorogtam, amikor a kezében szétolvadt az édesség. Őt cseppet sem zavarta az ujjára ragadó csokoládé, ha egyszer a mókusokat magához tudta édesgetni. Egyszerűen imádta az állatokat.

Miután ehhez is hozzászoktam, utána egy üveg vízzel, sótlan mogyoróval és zsebkendővel készültem a találkozóra. Az állatok iránti szeretete miatt sem volt kérdés, hogy hol legyen még randink.

- Hogyhogy ezt a randinkat hoztad fel? – pillantok rá értetlenkedve.

- Akkor éreztem magam igazán nőnek. Tisztán előttem van a mosolyod, a sóvárgó tekinteted és a félénk csókjaid.

- Ezt hallva inkább kisfiú voltam. Egy kisfiú, miként tudná előcsalogatni a nőt?

Kimászik az ágyból, majd az íróasztalhoz betolt székről leveszi a rózsaszín, szatén köntöst. Ezt összehúzza magán, később a derekánál megköti.

- Nekem erről korántsem egy kisfiú jut eszembe.

- Akkor?

- Egy szerelmes férfi. Ezt az Áront szeretném visszakapni.

Akkoriban tényleg úgy hittem, hogy szerelmes vagyok belé, de ez a fellángolás tiszavirágéletű volt. A megfelelési kényszeremből született ez a szerelem, amit sokáig elhittem. Szebbnek, jobbnak szerettem volna látni a helyzetem, amibe a családom taszított bele.

- Azóta eltelt huszonöt év.

Ignorál. A szemem le nem veszem róla, ahogy a szobához tartozó fürdőbe vonul.

Amint maga mögött behajtja az ajtót egy nagyot sóhajtok, és a testem visszazuhan a puha párnák közé. Az éjjeli szekrényen világító lámpát lekapcsolom, hogy a sötétség elnyelje a hálót. Csupán a résnyire nyitva hagyott ajtón szűrődik be némi fény.