Vladimir Nabokov - Lolita

Ennek a történetnek a témája éppenséggel gyomorforgató, mégis a gyönyörű képek láncolatától az ember elámulhat a fogalmazáson. Ez a regény pedig Nabokov-tól a Lolita. 

Fülszöveg:

Sokféle ​pletyka és félreértés övezi a nálunk jobbára csak hallomásból ismert Vladimir Nabokovot és híres-hírhedt regényét, a Lolitá-t. E nevezetes könyv éppúgy végigjárta a maga kálváriáját, mint századunk más jelentős, a pornográfia vádjával illetett regénye, például Lawrence Lady Chatterley-je, vagy Joyce Ulysses-e.

A félreértések legfőbb forrása a regény eseménytörténete. A Lolita főhőse-elbeszélője, Humbert Humbert, francia születésű irodalomkutató és elvetélt író, akit perverz vágyak gyötörnek. Hányatott múltat hagy maga mögött, s gyanús idegenként kóvályog Amerikában. A javakorabeli férfi jelenét Lolitával, szállásadónője tizenkét éves lányával való találkozása szabja meg. Humbert előbb a gyermek közelébe férkőzik, majd amikor az árvaságra jut, a gondviselője, rabtartója és rabszolgája, kínzója és áldozata lesz. A démonikus viszony hátteréül az ezerszínű és végtelen Amerika szolgál, az óceántól óceánig nyújtózó Újvilág, melyet a duett többszörösen végigutazik, mígnem Quilty, a titokzatos drámaíró elrabolja Lolitát, hogy a maga – Humbertnél nem kevésbé perverz – vágyait élhesse ki rajta. A szerelmétől, léte értelmétől megfosztott Humbert végül fölleli és megöli ellenség-hasonmását.

Ez a hihetetlenül gazdag, irodalmi allúziókkal, utalásokkal, már-már rejtvényekkel átszőtt mű azonban sokkal több egy szerelmi-szexuális kapcsolat taglalásánál: ízig-vérig művészregény, amely metaforikus áttétellel művészet és élet, alkotói képzelet és nyers életanyag, művész és polgár viszonyát, azaz egy jellegzetesen huszadik századi témát dolgoz fel egy esztétikai életszemlélet jegyében.

„Reggelente Lo volt, egyszerűen csak Lo,

ahogy ott állt, egy méter ötven centis

mivoltában egy szál zokniban.

Bő nadrágban Lola.

Az iskolában Dolly.

Aláíráskor Dolores,

de a karomban mindig Lolita.” 

Az orosz írókat, az irodalmat még középiskolában szerettem meg, és későbbiekben ismertem meg Nabokov-nak ezt a művét, ami valószínűleg a legismertebb is. 

A történet alapját egy pedofil hajlamokban szenvedő férfi adja, aki a szállásadója lányában találja meg a vágyának a tárgyát. 

Későbbiekben ez a vágy egyre inkább alakul át szerelemmé. Olyannyira elveszi az eszét Lolita, hogy képes elvenni az édesanyját is feleségül. Emögött persze az húzódik, hogy a lány közelében lehessen.

Talán ezért is megrázó, hogy a főhős magasztosan, pátoszosan gondol az ő szerelmére. Hiába gyerek Lolita, de engem kikészített ez a fura kettősség, amit a regény olvasása közben éreztem. Undorodtam, hogy egy pedofil, alkalomadtán erőszakos emberről olvasok, aki egy gyereket ront meg, de az érzések, amiket táplált a kicsi nimfácskája iránt egyszerűen megadja a történet szépségét is. 

A kedvenc részeim közé sorolható Humbert Humbert naplója, ahol megismerhettük ezeket a gyönyörű gondolatokat, és azok gyarlóságát. Legszebb és legmegindítóbb jelenete a regénynek, viszont a vége, amikor a nimfácskája felnőtt lett és ráadásul állapotos is más férfitől. 

A Lolita hangulata kissé sötét a témája miatt, ellenben olyan légies, olykor humoros a szöveg, és gördülékenyen is olvasható. Szinte már paradoxon, hogy ilyen létezik. 

A karakterek mélyek, többrétűek. Az író nagyon jól bemutatja az emberi gyarlóság, önzés sokszínűségét, és azt, hogy egy gyerek mennyire vágyik a figyelemre, emiatt pedig könnyen kihasználható a naivitása.

Nabokov mesterien játszadozik a szavakkal, a történetvezetéssel. Egy zseniről van szó, aki jól megragadta a téma esszenciáját. Akármennyire is fiktív a regény, de olyan átéléssel és gondolatokkal van tele tűzdelve, hogy az már csodálatra méltó. 

Aki meghasadt érzelmi világra vágyik, annak mindenképp ajánlom. Némi gyomor kell hozzá, mert ne felejtsük el a lényeget: egy pedofil férfi szerelméről szól ez a remekül megírt szenvedélyes könyv.