Kertész Kinga - hype. - Vajon hány szerelmet bír még el a Wattpad?

Mivel elsők között volt, aki kritikát kért tőlem, így ezért Kertész Kingára és a hype. című történetére esett a választásom. 

A sztorit a YA kategóriába sorolnám, ami borzasztóan messze áll az ízlésemtől. Ettől függetlenül a legobjektívabban igyekeztem szemlélni a sztorit.

Fülszöveg: 

Lea utálja a matekot és imádja a Wattpadot. Kapcsolata utóbbival akkor kezd bonyolultabbá válni, amikor egyszerre kap negatív kommentet és kiadói ajánlatot ugyanarra a hipernépszerű, felkapott Wattpad sztorijára. 

A suliban persze egy örök vesztes, és senki sem tudja, mekkora hype övezi a történetét. 

Ha az év végi matek vizsga, a hirtelen Wattpad-sztárrá válás és az igazság kiderülésének lehetősége nem lenne elég, még a szerelem is épp most talál be a képbe... 

"Az egész egy átlagos csütörtöki napnak indult, mégis, estére teljesen magamra haragítottam a Wattpados közösség úgy jó kilencven százalékát, beleegyeztem egy újabb vakrandiba, és a netes legjobb barátomtól tudom meg, hogy a cím, amiről kiadói ajánlatot kaptam a világ legborzalmasabb regényére, valódi. " 

Történet szerelemről, művészetről, barátságról népszerűségről és minőségről, felkapottságról és a visszajelzés hiányáról. 

De mindenek előtt... történet írókról, olvasókról, és arról, ami összeköti őket: a szeretetről (meg a Wattpadról és a szélessávú internetről). 

"A titkos szerelmünknek némán elkiáltott „vegyél észre" ugyanaz a kívánság, mint a publikálás gomb megnyomása közben leheletkönnyen elsuttogott „olvass el". "

Történet és annak felépítése:

A történet egyből a Wattpad-on lévő sztorival indít, illetve a kommentekkel. In medias res kezdés, de itt valahogy ezt nem éreztem indokoltnak. Nekem zavaró volt. A beszippantás helyett inkább elveszett voltam.

A kommentek nagy százaléka ugyanaz, mintha ismétléseket olvasnék, csupán másképp van megfogalmazva, viszont meg volt ennek is a maga funkciója. Felhívja az emberek figyelmét a kommentek azonosságára, illetve arra, hogy mennyire elvesztette az építő jellegüket. Ami talán furcsa volt nekem, hogy a legtöbbje egy kész litánia, olyan hosszú. Olykor már ezt erőltetettnek éreztem.

(Megjegyzem, hiányoltam a szimpla "folytii", "imádom", satöbbi kommenteket. Egy-két példát olvastam volna róla.)

Ezután térünk vissza az iskolapadokba.

A valóságban játszódó résznél nem az igazi az információadagolás. 

A szereplők külseje nem igazán volt ábrázolva, pusztán egy-két külső vonás (például teltebb testalkat).  Remélem később konkrétabban le lesz írva. Több helyszín leírást is el tudnék képzelni. 

A karakterünk gondolatait is, ami volt is az a Wattpad-jelenségre hívja fel a figyelmet. A főszereplővel egyet is értettem sok esetben, gondolok akár a kritikáról vagy a fanatizmusról alkotott véleményére.
(Ez szubjektív, de emiatt a folytonos Wattpad körüli gondolatok miatt nem tudtam azonosulni mindig a karakterrel. Ugyebár nem csak a Wattpad létezik, mint egy virtuális világ.) 

A főhős jó lenne, ha kilépne a valóságba és ott is élne. 

A paródiának szánt részeket szerettem olvasni. Ha már a kiparodizált részek, akkor a HIV-fertőzős szál, meg ahogy le van írva maga az erotika, romantika része az megmosolyogtató.

Másik nagy kedvencem az volt, amikor Lea kommenteket írt, és egyedüli ellenvéleményként felvállalta a gondolatait az elvakult rajongók között. Elsősorban azért is bírtam ezeket a kritikákat a részéről, mert nem köntörfalazott és konkretizálva közölte mi a rossz az adott történetben. Ezen a ponton "a történet a történetben" formátum működött is.

Ezzel ellentétben, ha már valóság, akkor az anya-lánya dialógus nekem nagyon művi volt. Valahogy úgy éreztem ilyen vagy ilyesmi beszélgetés nem jöhet létre anya és lánya között. Kevés erő volt benne, ami miatt élőnek érezhettem volna a szöveget. 

A Becca-Lea és a Lea-Ashley szál az, viszont egyre szebben kezdett kibontakozni. Ezek tetszettek. Itt megtaláltam a karakterek között a kémiát, a kellő erőt. Becca és Leánál a múltbéli egyességüket találtam aranyosnak, hogy egymáson segítenek és egymás hiányosságait egészítik ki. Lea és Ashleynél a dialógusokat szerettem, ahogy elmélyednek az írásban, az erről való eszmecseréket.

A legjobban még az utolsó fejezet tetszett, ami sokkalta sötétebb hangvételű volt. Több ilyen fejezetet szívesebben olvastam volna, mert itt éreztem, hogy van némi vívódás a karakterben.
(Itt a rossz vs jó sztori olvasottság volt előtérben, ahol a borzalmas történetet felmagasztalták, de azt, amit komolyan írt alig olvasták páran, visszajelzés is alig volt.)

A főhősnővel kapcsolatosan érdemes megjegyeznem, hogy ambivalens érzéseim vannak vele, de ez a túlzott befordultság miatt van. Az íráson kívül más gondolatiság nincs jelen (mint említettem is feljebb), ám amiket közvetíteni próbál, a frusztrációja, ami az íráshoz kapcsolódik, azokkal ettől függetlenül tudtam azonosulni. 

Összességében a legnagyobb problémák az információadagolásnál, a leírásnál vannak. Némelyik jeleneteket, dialógusokat el lehetne hagyni, netán átfogalmazni. A helyszínleírásoknak kifejezetten örülnék. (Az udvaros jelenetnél elenyésző volt, és enyhén olyan érzetem támadt, mintha a a semmiben lennének a szereplők.)

Nem látom rendesen az íveket, konfliktus pontokat, ami van, az is hamar megoldódik, vagy lóg a levegőben, és nem kap nagyobb hangsúlyt.

Ilyen a kiadó egyik embere üzenete is, de Lea nem nagyon filozofálgat, azon hogy valódi-e a felkeresés vagy éppenséggel egy troll az. 

(Kevésnek gondolom azt a pár bekezdést, ami rá van szánva. Emiatt nem is hozott különösebben lázba.)

Az ex és a vakrandis szálak sem mozgattak meg. Csak úgy vannak.

Ezzel egyúttal a fülszövegben szinte minden le van lőve, ami eddig három fejezeten keresztül történt. Túl sokat mutat, keveset sejtet. 

Fogalmazás:

A nyelvezete fiatalos, az olvasás maga gördülékeny. A nyelvhelyességben kivetnivalót nem találtam.  Szókincs az lenne, mégis úgy érzem, hogy nincs kiaknázva a leírásoknál, információk közvetítésénél... De erről később.

Stilisztikailag is rendben van. 

Az udvaros résznél volt egy túlmagyarázás, ami a "humor" szó jelentése köré épült. Ez olyan, mint amikor egy ember viccet mesél, de csend van és senki nem érti, ezért az illető elkezdi magyarázni. Nem lesz vicces ettől. Ebben az esetben is, hiába írjuk minél jobban körbe, jelentésben nem fog változni, csupán túlírt lesz.

Egyéb:

A "második" fejezet elején is van ilyen kiírás, és nem értem magát a szöveget sem. 

Minek olyan bekezdés, ha semmi pluszt nem ad és kihagyhatjuk? Miért van megírva? Miért olvassam el? Egy történetnek minden része legyen fontos és sallangmentes!

Azt sajnálom, hogy Amerikában játszódik a történet. Sokkalta autentikusabb lett volna, ha a magyar community lett volna széjjel szedve. Ez nekem nem világos, hogy a nyugat vagy a kelet paródiája, görbe tükre.

Magát az indíttatást értem és értékelem is, de óvatosan kell bánni ezzel, mert a paródia, a szatíra könnyedén átcsaphat köpködésbe. Ebben az esetben némely pontokon, mintha átbillent volna az a bizonyos mérleg. 

Mint mondtam rendben van az ötlet, és vannak benne jó gondolatok, azonban a megvalósításon csiszolni kell.

A történet linkje: hype. - Vajon hány szerelmet bír még el a Wattpad?