Bepötyögte:

Az alkoholizmusról testközelből

(...) Miért fogyasszam éltem,
Míg a gohér virágzik?
Iszom ha szívem örvend,
Iszom ha bánat éri;
S ha szíhatok borocskát
A gondjaim csucsúlnak."
                                                                                   - Toldy Ferenc: Búkergető

Hazánk egyik legsúlyosabb betegségei közé sorolható az alkoholizmus. Némi statisztikát alapul véve, csak Magyarországon az alkoholisták száma körülbelül meghaladja az egymillió főt. 
Itt jön a kérdés: Mennyire megbízhatóak ezek az adatok és valójában mennyi lehet az alkoholizmusban szenvedők száma?

Dr. Zacher Gábor (2016): 

"Pár éven belül egy millióra nőhet az alkoholisták száma Magyarországon. (...) Évente harmincezren halnak meg alkohollal kapcsolatos betegség miatt, és kettő és félmillióra tehető  az úgy nevezett nagyivók száma, így szinte minden család érintett lehet."

"(...) Nagyivó az, aki mondjuk két-három-négyhetente elmegy a haverokkal, barátnőkkel bulizni, és akkor mondjuk van egy másfél napja, ami esetleg kiesik. Utána jön az elvonás meg a lelkiismeret-furdalás, három hétig rá se néz a piára, majd jön a következő etap, ami igazándiból, hát, egy ilyen periódusosan előfordul jelentősebb alkoholfogyasztás, és ez nem függőséget jelent. A függőség az, amikor beépült az életébe, amikor részét képezi az, hogy akár már napközben is vagy délután, este, ugye megszokássá válik az, hogy megiszik x mennyiségű sört, egy üvegbort, és így tovább."


Jöhet a következő kérdés is, hogy: Miért éppen erről a témáról írok? 
A válasz egyszerű. Az egyik ok, hogy tabutéma, és a másik, családomban szintén volt alkoholista. 

Mivel a szívemen viselem ezt a társadalmi problémát, ezért az általánosításokon kívül saját életemből is megosztok egy-két tapasztalatot.
Az édesapám konkrétan alkoholfüggő, akitől nehezen meg tudtunk szabadulni. Sajnálatos módon olyannyira elragadta az ital, a rossz közeg, hogy nem lehetett kirángatni. Bármerre léptünk, vártuk a segítséget, de a közeli rokonok és a rendőrök sem tudtak rendesen fellépni.
Borsod megyében élek, és ezenfelül találkozok állandóan a nyomor fogalmával. Miskolc tele van hajléktalanokkal, akik gyakran menekülnek az alkoholhoz. Szürreális kép volt a számomra, amikor a Családok éve plakát alatt iszogattak.
A vonaton napi rutinként isszák a munkások a sört, a keserűt, mintha csak víz lenne. Az amúgy is kultúrált vonatot, pedig egyből az alkohol szaga járja át és a tivornyázás zaja.

Számomra frusztráló, hogy fiatalon, már-már gyerekként (lehet ez boomer-nek hangzik) azzal menőznek ki, mennyire részegedett le, és ilyen életmódot folytat. 
Az is elkeserítő, hogy a férfiasság jelképeként tekintenek rá, ha valaki minél többet iszik, eljár kocsmázni az ivócimborákkal.
(A nőkről nem esett szó, de ők inkább abba a kategóriába esnek, akik a legjobban rejtegetni próbálják a függőségüket, ugyebár a zugivók.)

Gyakorta elképedek azon, hogy magyar viszonylatban, ha függőségekről van szó, akkor hamarabb kerül képbe a drogok, a cigi, netán az antidepresszánsok és a nyugtatók, viszont az alkohol nem.

Ám mindez sallang, felszín kapargatás. A legmélyéről jövő problémákat is vizsgálni kell. Leásva a pszichés gondokhoz, akkor jelen társadalmunkból, gazdaságunkból fakad. A megannyi megfelelési kényszer, az elnyomott frusztráció, a munkahelyi stressz, és az évek során összeszedett traumák, de idetartozik a torz családi minta is.
Valahogy a felszínre törő lelki fájdalmakat el kell nyomni, amire tökéletes az alkohol, hiszen mint említettem: legális, olcsón beszerezhető idegméreg.
A pszichiáter és a pszichológus, az orvosi segítség pedig megbélyegez. 

Az alkoholizmus olyan régóta, erőteljesen jelen van a magyar társadalomban, hogy az alkohol betegségben szenvedők többsége be sem ismeri, hogy függő és orvosra lenne szüksége. Mivel ugyanúgy egy idegméregről beszélünk, mintha csak egy drog lenne, így idővel mentálisan és testileg leépül.

Néhány mentális és/vagy pszichés betegség:
  • neurotikus személyiségzavar 
  • bipoláris személyiségzavar
  • skizofrénia
  • demencia
  • depresszió
Még több példa, de a testre vonatkozóan:
  • impotencia
  • anyagcsere problémák (májkárosodás, veseleállás)
  • szív- és érrendszeri problémák (agyvérzés, szívinfarktus)
  • daganatos megbetegedések
Természetesen ez csak pár betegség a sok közül és oldalakat lehetne írni ezekről.

Ugyan az ember legyinthet egyet az egészre, vagy a vállát vonogathatja, hiszen úgyis meghal, nem igaz? Itt jön a feketeleves, hogy ennyire egysíkúan nem lehet véleményt alkotni erről a témáról. Az alkoholista egyén, nemcsak önmagát pusztítja el, hanem a körülötte élő embereket is. Családok és párkapcsolatok százezreit teszi tönkre az alkoholizmus.

Szintén a saját bőrömön tapasztaltam, amikor az apám olyan részegre itta magát, hogy az árokban fetrengett, netán másokkal balhézott. Mivel faluban éltem, ezért mi szégyelltük magunkat ő helyette is. Idővel pedig az alkohol- és a szerencsejáték-függősége miatt el is adósodtunk. Tartós munkahelye nem volt, mert mindenhonnan elbocsájtották.
Az édesanyám sem tudott úgy teljesíteni, ahogy kellett volna, de ez rólam is elmondható volt. Az iskolai teljesítményem folyamatosan romlott. Mindkettőnknél kezdtek megjelenni különböző pszichés betegségek.
Amikor kezdett feleszmélni, hogy ki akarunk szállni az ördögi körből, akkor következett az újabb szakasz, az erőszak...

Ám ez egy másik bejegyzés lesz, ahol a családon belüli erőszakról és a bántalmazó párkapcsolatról  lesz szó.

Ez nem egy világot megváltó bejegyzés akart lenni. Nekem az is bőven elég, ha pár emberhez eljut a cikkem és elgondolkozik, beszél erről a problémáról.


Nem kéne tabunak lennie! Nem kellene félvállról venni ezt a függőséget! 
Ami még fontosabb, hogy a traumák kezelése szakorvosokkal nem szégyen! 

Hogy a blogbejegyzésem pozitívan záruljon, ezért zárásképp a következő sorokat hagyom: 
Minden tiszteletem és elismerésem az olyan férfiaknak és nőknek, akiknek sikerült letenni az alkoholt!


Pár cikk, amikből dolgoztam, illetve érdemes elolvasni:

Megjegyzések

Megjegyzés küldése