A romantizált toxikus párkapcsolat

 

A #metoo és a radikális feminista mozgalmak idején számomra röhejes, hogy az irodalomban (illetve filmekben) a nők bántalmazása, tárgyiasítása, mint romantikus, szenvedélyes elemként funkcionál. Mivel a blogom alapját az irodalom adja, így ezen a témán belül fogom boncolgatni. 

Az én fejemben szakaszok vannak, hogy mégis mi tette ismét populárissá az erotikus és romantikus könyveknél ezt a káros párkapcsolati mintát.

Nem szeretnék mindig negatív lenni, ezért egy kis ajánlóval kompenzálom a cikket.

Alapok:

Pornó vs Mamipornó

Két nagy közös pont és kettő ordítóan nagy különbség van köztük.

Közös pont a pornó és a mamipornó között: a szexualitásról hamis képet festenek. Mindkettő káros hatással bírhat, ha a néző/olvasó összemossa a valóságot az irreális együttlétekkel.
Pornó: állatias, sokszor durva, érzelemmentes aktust mutat be, ami különféle fétiseket, extrém szexualitást elégíthet ki.
Párkapcsolatról nem esik szó.
Ponyva pornó: szerelmen alapuló aktust mutat be, ami sokszor durva, önző. Különféle érzelmekre helyezi a hangsúlyt, mint a szenvedély. A nagyzoló életvitelt is előtérbe helyezik.
(Méregdrága autók, ruhák, puccos utazások és partik.)
Ez egy idealizált párkapcsolatnak számít.

Voltaképpen az irodalom ezen zsánere meg van szentségtelenítve az ilyen szennyekkel. A szerelem meggyalázása ez. 

Első szakasz:

Twilight Saga (2005 - 2008), mint a nők jellemtelen senkik

Stephenie Meyer tett róla, hogy a főhősnő ne legyen több egy buta, naiv libánál, akiért a hímek versengenek, mint egy trófeáért. Ez csak azt erősíti a lányokban, nőkben, hogy várni kell az igazira, illetve a győztesre, aki zsákmányként elviszi.
(Azt azért kiemelném, hogy milyen jó zaklató volt a főhős, mert mindig mindenhol ott volt. A zaklatás is romantikus, nemde?)
Ez a versengés a régebbi korokban normális viselkedésformának számított. Egy bökkenő van, hogy ez a jelenlegi korunkban játszódik...
Jane Austen volt az élőpéldája annak, aki az újkorban felszólalt a nők elnyomása ellen. Akármennyire nézzük a könyvei alapját a romantikus szálon túl a nemek közti szakadék és az abból adódó problémák adják.
Akkor könyörgöm, a XXI. században ne akarjunk egy szimpla hüvely lenni. Már pedig ez a széria ezt közvetíti ráadásul a Young Adult kategóriába tartozik, ami a 12-18 éves korosztály. Mi ez, ha nem a fiatalok szellemiségének megfertőzése?

Alkonyat helyett:

Cassandra Clare regényei

Én elsősorban a Végzet ereklyéi sorozatot (2007 - 2014), valamint a Bane krónikákat (2013 - 2014) olvastam tőle. Ebben az esetben ugyan megtalálható a kiválasztott főszereplő toposz, de a főhősnő legalább erős karakternek van ábrázolva. Majdnem ugyanazok az elemek megtalálhatók, mint az Alkonyatban, hiszen romantikus szál erőteljesen jelen van, valamint a fantasy képezi az alapját a sorozatnak.

Remekül kikapcsolja az ember agyát jó szórakoztató irodalom lévén. Mivel több karakternél is vannak szerelmi kapcsolatok, ezért lehet válogatni, hogy mikor melyik párosnak drukkol az ember.

A világ felépítése érdekes, noha ismert fajokkal (tündérek, boszorkányok, angyalok, satöbbi) él az írónő. 

(Az megjegyzendő, hogy a vámpírok és vérfarkasok kissé háttérbe vannak szorítva, viszont ezt leszámítva minden más kritériumnak megfelel.)

Talán abban rejlik az érdekessége, hogy némi pluszt a szereplők közti kötelék és a háttértörténetük is ad.

Alapjába véve a klisék jól vannak használva, és könnyedebb, élvezhetőbb regények kerültek ki Cassandra Clare kezei alól.

Második szakasz:

Ötven Árnyalat trilógia (2011 - 2017), mint a nők megvehető szexjátékszerek

E. L. James, aki a BDSM-et olyan szinten keverte a bántalmazó párkapcsolatokkal, hogy szinte már fájt olvasni. 
Amikor az emberek lenyugodtak a Twilight okozta hype-ból, ezt tovább fokozta E. L. James.
(Ez egy fanfiction-nek indult, még pedig Twilight rajongói írásnak.)
Az írónő itt mindig ügyelt arra, hogy a főhősnő elámuljon a főhős vagyonán, egzisztenciáját. A kontrollmániás, szexi vezérigazgató ellepi ajándékokkal a kiszemeltjét, és ennek természetesen bedől a buta leányzó. 
Persze, úgy van ez találva, hogy ez a BDSM mocskos és perverz világát mutatja be. Mivel a női főszereplőnk nem érdeklődik a szubkultúra iránt, nincs kink-je, nem hozza lázba a durvább szerepjáték, ezért különösebben a bántalmazáson túl másról nem szól.
Nem egy pszichológus felszólalt a könyv ellen, hogy ez egy torzképet fest le erről az extrém szexualitásról.
Amikor felkapott volt ez a trilógia egyesek azonnal mentek ipari csörlőért, majd a BDSM alapszabályait nem tartották be. Cikkeztek is rendesen, hogy néhány pajkos éjszaka rossz fordulatot vett, és másnap a párok a bíróságon találkoztak.
Akkor valóban nem hat ránk az írás, amit fogyasztunk? Valóban mindig tudjuk mi a valóság és mi nem? Ezt kell idealizálnunk?

Ötven Árnyalata helyett:

Tiffany Reisz regényei

Az írónő legismertebb könyvsorozata az Eredendő bűnösök (2012 - 2020). A BDSM kultúrában inkább az SM oldala, vagyis a szadista-mazochista viszony van központi elemként. A regényeire jellemző, hogy explicit, és szó sincs arról, hogy a szadista vagy mazochista embert a szerelem majd meggyógyítja.
A karakterek lelki világa hangsúlyt kap, hogy ezáltal megértsük mi mozgatja őket, mégis miért vágynak erre a játszadozásra.
Ebben a koncepcióban a pszichés bántalmazás, mint "szexuális eszköz" van alkalmazva. Amit fontos itt kiemelni, hogy ez egy adok-kapok, és a szereplők ezáltal elégülnek ki. A pszichés torzulásaik ilyen formában manifesztálódnak.
(A szerelmi szál botrányos formában van találva, és korántsem olyan nyálasan, meseszerűen, mint az Ötven Árnyalata trilógiában.)
A szereplők nem mellesleg velejéig romlottak, szóval nem kell attól tartani, hogy összetalálkozunk egy szűz főhősnővel, helyette kapunk egy kissé antipatikus főszereplőt.

Harmadik szakasz:

Miután könyvsorozat (2014 - 2015), avagy "BDSM" nélküli Ötven Árnyalat fiatal felnőtteknek

Ez szintén fiatalabb korosztálynak szóló regény, ami egy Harry Styles, One Direction fanfiction volt Wattpad-on. A rajongók annyira imádták, hogy végül kiadatta az írónő a remekművét. Anna Todd követte a sémákat, csupán huszonöt pluszos karakterek helyett egyetemisták vannak főszerepben, de a főhős ugyanolyan toxikus, akár egy Christian Grey. 

(Folytonos viták, a főhősnő érzelmeivel játszadozik és kedve szerint manipulálja, aztán valahogy mindig a dugásnál kötnek ki. Ez bővebben a történet. Amúgy semmi köze nincs az egyetemi élethez, a felnőtté válással járó gondokhoz.)

Megint az a szomorú, hogy ez fiataloknak szól. Destruktívabbnak találom, mint a Twilight-ot, pedig az is hagy némi kivetnivalót.

Miután helyett:

Sally Rooney - Normális emberek (2018)

A két főhős kissé sablonosnak hathat, ha csak a gimis időszakot vesszük alapul. Közkedvelt, extrovertált férfi szereplő és magának való, introvertált női szereplő.

A regény a középiskolai és az egyetemi éveket öleli fel. A személyiségbeli kontraszt lassan tágabb lesz, és már komolyabb társadalmi kérdéseket is felszínre hoz. Ilyen az egzisztencia, a vagyon kérdésköre, a társadalmi rétegek és az ott betöltött szerep, de idesorolható a különböző családi háttér és neveltetés.

A főszereplők közegének bemutatásának hála az olvasónak olyan érzete támadhat, mintha két külön világ lenne. A fiatal szerelmesek mindeközben önmagukat és céljaikat keresik, amit színesebbé tesznek az érzéseik.

Az írónő remekül rátapintott arra a frusztrációra, ami egy fiatal felnőttön eluralkodhat. A bizonytalanság érzete szinte mindenhol ott van.

Ez a könyv elhiteti magával, hogy egy egyszerű chick-lit, de a végén arcon vág.

Cecilia Ahern - Ahol a szivárvány véget ér (2004)

Ez egy lazább hangvételű könyv, viszont fiatalkori problémákat ugyanúgy felsorakoztat. A fő alappillére, hogy lehetséges-e férfi és nő között barátság. Ehhez a főszálhoz több mellékszál kapcsolódik idővel, mint a korai terhesség, továbbtanulás körüli kálvária, párkapcsolat, ám ahogy idősödnek a karakterek már ezek a gondok is eltörpülnek. Rosszul választott partner, gyerekvállalás, megfelelni akarás, az önmagunk becsapása.

A regény a kamaszkortól indul, de innét körülbelül negyven évet foglal magába. A könnyedséget csupán a humor adja. Ettől ha lecsupaszítjuk a könyvet, akkor melankólikus lenne, mégis hány év szükséges ahhoz, hogy az ember ráébredjen mennyi mindenben hazudott magának. Itt elsősorban a főszereplők közti szerelmi szálra kell gondolni, hiszen a beteljesülés szenvedések árán jön el.

Mind a két regényt a fejlődésregényekhez kategorizálnám, ezért is ajánlanám a fiatal felnőtt korosztálynak. Valóban olyan témákat feszeget, amikkel az ember bármikor szembe találhatja magát. 

Mindkettő a romantikus zsánerbe tartozik, csupán az erotika kiszorul ezekből a könyvekből. Szándékosan kerestem olyan regényeket, ahol valóban olyan akadályokat állít az író a szereplők elé, amiken el lehet gondolkozni, de még sincsenek szárazon megfogalmazva.

(Negyedik szakasz: A 365 dni (2018 - 2019) részletesebb szétszedése sajnálatos módon kimarad, mert csak filmben láttam. Bár ennyi is elég volt, hogy meggyőződjek róla, hogy nem szexi, és megint kaptunk egy bántalmazó kapcsolatot legitimáló szemetet. A film háromnegyed részéből össze lehetne vágni egy kampányfilmet a bántalmazás elleni harchoz.)

Ezeknél a regényeknél össze van mossa a szenvedélyes szerelmi kapcsolatok és együttlétek a bántalmazással, nemi erőszakkal és az anyagiassággal. Itt nincsenek kompromisszumok, semmiféle közös diskurzus a probléma megoldására. Lelki és testi kizsákmányolás van.
A lényeges, hogy a karakterek olyannyira szexik és vonzók, akár egy pornóban. Nem véletlenül tartják az erotikus-romantikus könyveket mamipornónak, netán ponyva pornónak.

Miért veszem ilyen komolyan ezt? Miért képzelek bele túl sok mindent?

Nos, világszerte sok olyan párkapcsolat van, ahol egy nárcisztikus barát, netán barátnő tartja terrorban a párját. A házasságok esetén több nehézségbe lehet ütközni, hiszen nem hangzik röhejesen, hogy:
A férjem megerőszakolt? A feleségem szavakkal bántalmazott és megvert?

Ezekre szoktak nagyon értelmes kommentek jönni. Általában az áldozat hibáztatás megy, az emberekben egy szemernyi empátia sincs. Az adott szituációval azonosulni sem tudnak. Ez az elkeserítő. Gyakori, amikor az áldozat inkább hazudik saját magának is, másoknak is. Fél kilépni egy ilyen kapcsolatból, mert retteg a következményektől. 
Az még elkeserítőbb, ha konkrétan gyerek is van, aki szintén látja ezt a családi mintát, ami felnőttkorában szerves részét képezheti az élete folyamán. 
(A gyerek emiatt ugyanúgy bántalmazhatja a párját, ahogy a bántalmazó szülője tette. Ellenkező esetben, eltűrheti a megaláztatást, az agresszív fellépéseket, ahogy az anyja/apja tűrte. Ez számított normálisnak a családban.)

Miért zavar az irodalom lezüllése ezen a zsáneren belül?

Mert sokan az olvasást az értelemmel, a tudással és az érzelemmel párosítják. Ha szórakoztató irodalom is, azért várunk tőle valamiféle mondanivalót (noha ez olykor felszínes, közhelyes), ami katarzist okozhat.
Olyan konzekvenciák vannak, minthogy egy szadistát megmenthet a szerelem. Ilyen nincs!
A valóságban egyik sem izgató, ahogy fentebb is írtam. Az ilyen kapcsolatokból minél hamarább ki kell lépni!
A probléma ezzel, hogy könyvek legitimálják ezt a toxikus párkapcsolatot.
Ezekhez a regényekhez bárki könnyedén hozzáférhet, olyan is, aki fejlődésben van szellemileg vagy éppen befolyásolható. 

Most a magam nevében is beszélek, mert én a Szürke Ötven Árnyalatát 15 évesen olvastam. Akkoriban tarolt ez a csoda, és én is lecsaptam rá, főleg, hogy barátnőim is ajánlották. 
Mivel kamaszkor az ébredő szexualitás időszaka, így érdekelt a szex, mint téma és el kezdtem olvasni ezt a könyvet. Eleinte én is beleestem a csapdába, és ezután a regény után a többit is kívántam. Aztán jött egy közvetlen találkozás, hogy milyen egy abuzív házasság, ugyanis a családon belül volt rá precedens. Kiábrándultam, és mélységesen felháborodtam, hogy ezt nyomják le az emberek torkán. Ezt kell fogyasztani, mert ez a trend.

Mire akarok ezzel kilyukadni?

A lányokat (netán a fiúkat) nagyon torz irányba terelheti. Nem jó példa az sem, ha a szülő maga fogyaszt ilyeneket, már pedig menő tud lenni Facebook-on, hogy ötven könyvet vettünk hasonló témában. Olyannal is találkoztam, ahol anya és lánya rajongva mentek el a Miutánt megnézni a mozikba.
Itt is érződik az ellentét, ami a pornó és az erotikus irodalom között van. Apa és fia soha a büdös életbe nem fog közös matyizásba kezdeni a hardcore, leszbi pornóra. Ezt megszólják, elítélik, ez undorító... Ezt szégyellni kell!

A legrosszabb, amikor a felnőtt nők, ugyanúgy fanatikusként zabálják ezeket a könyveket, és a párjuk is megveszik ezeket a regényeket. Nem gondolnak bele, hogy tényleg ponyva pornót vesznek borzasztó történettel és mondanivalóval.