B. E. Belle - Hazugok

A mostani alany B. E. Belle első regénye, a Hazugok. 

2019-ben debütált az írónő ezzel a könyvvel, és a megjelenésig mindenhol az ő hirdetését láttam. Az Álomgyár szokásosan bevetette a gerilla marketinget, már-már lenyomják az ember torkán a könyvüket. Ezután figyelgettem a csodálatos moly.hu-n, hogy hányadán áll a regény. Meg sem lepődtem rajta, hogy tele volt dicsérettel és sok csillagot kapott. De vajon jogosan?

Az alapötlettel semmi problémám nem lett volna. Éppenséggel nem vártam tőle mély filozófiai kérdések feszegetését, viszont ez így volt rendjén. Egy limonádé, agykikapcsolódás... Gondoltam én, ám nagyon felidegesített a történet. Mielőtt szétszedem apró elemeire a könyvet, addig is itt van a fülszöveg.

Fülszöveg:

Elképesztő ​igaz történet alapján, egy zárt világ színpadáról.

A magyar tánctársulat kiemelkedő szólistája, Rea nyomdafestéket nem tűrő szókimondása és heves természete miatt nem túl népszerű társai körében. Ezt kihasználva egy három hónapos spanyolországi munkaszerződés alatt gonoszsággal átitatott lelkű kolléganője, Leila elhatározza, hogy letaszítja a tánc képzeletbeli trónjáról a királynőt. Hazugságokkal fűszerezett háborút indít, aminek következményeire senki sem számít.

Rea megsebzett lelkét csak a szerelem gyógyíthatná. Sárba tiport becsületének egyetlen megmentője a bűnösen jóképű testőr, Hugo Ortega lehetne – akinek szállodatulajdonos apja szerződtette le a magyar társulatot –, akibe a lány első látásra beleszeret. Bár a sármos spanyol csapodár, szoknyapecér életet él egy régebbi csalódása miatt, a magyar táncművész combjaitól ő is elveszti józan ítélőképességét.

Rea és Hugo szíve eszeveszett vágytól vezérelve kezd táncba a hazugság színpadán, ám a társulatot átszőtt ármánykodások hatására bizalmuk egymás iránt is meginog.

Vajon képesek együtt végigcsinálni az előadást, vagy még azelőtt párt váltanak, hogy felgördülne a függöny?

A Hazugok B. E. Belle első regénye, melyet egy igaz történet ihletett. Vérpezsdítő, vad románc, mely minden kétséget kizáróan elnyeri majd olvasói tetszését.

Borító:

A borító átlagos, ez a legjobb szó rá. Mindenesetre értékelem, hogy nem egy félpucér szexisten vagy dugó párocska van rajta. A babarózsaszín, és a világos árnyalatok miatt valóban érződik, hogy ez egy csajos könyv. 

Talán a címet lehetne kicsit kifogásolni, mert nagyon egybe van sűrítve. Ez a betűtípus szerintem zavaró tud lenni, viszont az író neve és reklámszöveg felirata teljesen oké.
(Ha könyvesboltban pillantottam volna meg a borítót, akkor nem veszem meg. A marketing és a hype miatt vettem rá magam, hogy elolvassam.)

Történet:

A történet azzal indít, hogy Rea a tánctársulatával Spanyolországba utazik. Nemsokára meg is ismerjük Hugot, a hotel tulajdonosának a fiát, akinek szó szerint nekimegy a főhősnő. Ezután a szokásos sémák következnek, ahol Hugo és Rea szenved egymással, közben egy-két petting van, majd pár nap után mély szerelembe esnek. 
A tánc olykor képbe kerül, de szinte felesleges elemnek tűnik, holott azért vettem a kezembe a könyvet, hogy erről olvassak. Nagyon nincs kifejtve az a bizonyos művészvilág, amivel a könyv hirdetve van. Annyira semmitmondó legtöbbször ezek a jelenetek, hogy igazából egy olyan ember is írhatta volna, akinek semmiköze sem a tánchoz, de úgy isten igazából a művészetekhez sem.

A könyv háromnegyedénél kiderül a szexis főhősünk, Hugo sötét titka, amiért bosszút esküdtek ellene. Ebből lesz még nagyobb dráma a többi apróbb dráma mellé, amik olyan elenyészőek és annyira szappanoperába illőek, hogy az már nonszensz.

(Ilyen Rea barátnője, Vivien szála is.)

A történet csúcspontja, avagy a legnagyobb konfliktus pedig röhejesen van megírva, illetve a regény teljes zárása merő nyál.

Arról nem is beszéltem, hogy rengeteg az indokolatlan szexjelent, de azért a végére lett tartogatva ugyancsak egy ilyen rész. Ha kihúznánk az erotikus jelenetek jórészét, és úgy vélem a felére redukálódna a könyv terjedelme, akkor lehetett volna nagyobb hangsúlyt fektetni a karakterekre, a történetre, mert az író mindent akart, semmit se adott, és összecsapott lett a regény.

Karakterek:

Rea:
Nagyon idegesítő a főhős a történet végéig. Az írónő nagyon azt próbálta elhitetni velem, hogy Rea egy erős, magabiztos nő, de ez csak szavak szintjén valósult meg, tettekben nem. Voltak nagyon nagy "életbölcsességei", ám azok is általánosítások. Emiatt inkább tűnt egy buta libának, mintsem egy tanult, intelligens hölgynek.
Az életbölcsességeknél megjegyzendő, hogy Rea szemszögén keresztül az írónő imádta pocskondiázni a magyar nemzetet, ám az összesítésnél jobban kitérek erre.
Alapjáraton ez a főszereplő ugyanaz, mint az összes többi erotikus regényben szereplő nő valamelyik típusa. Semmi különleges nincs benne.

Hugo:
Itt ugyancsak a tipikus toposzok megtalálhatók: macsó, kigyúrt, gazdag és valamennyire titokzatos férfi, na meg az sem utolsó, hogy az ágyban egy szexisten.
Az írónő szerintem nem nagyon tudott a férfi karakterrel mit kezdeni. Néhol Hugo egy klinikai esetnek tűnt a neurotikus megnyilvánulásaival. Egyes sorokban a főhős elalélt Reán, dúlt a szerelem, ám a következő bekezdésben annyira dühös volt, hogy eltörné a hőn szeretett nő lábát, megpofozná, satöbbi. Ez sem szexi! Ez ijesztő és az ilyen férfiakat el kell kerülni nagy ívben!
Azért durva, hogy ilyen módon próbálta az írónő a karakter latinos temperamentumát átadni. Nekem legalább is ez jött le.

Dinamika:
A vonzalom része sincs jól érzékeltetve, mert két kiéhezett, kanos macska (ha már cica becézgetés) jutott eszembe róluk. Az pedig számomra röhejes, hogy pár nap után halálosan szerelmesek egymásba. Abszurd!
A karakterek nyomokban építették egymást. Ezek mindegyik a múlthoz kapcsolódik, de egy hosszasabb dialógusban le lett tudva. Nem volt szépen kidolgozva a lelki világuk, ami miatt számomra élvezhetővé vált volna a könyv.

Fogalmazás:

Könnyű a nyelvezete, ezért gördülékenyen lehet olvasni. A legnagyobb problémám a stílussal van, ami primitív. Nem attól lesz valami szókimondó és őszinte, hogyha tele van írva káromkodással.
A tömérdek szex miatt egyre furább és hülyébben hangzó hasonlatok, nemi szerv elnevezések vannak. Ebből kifolyólag sok a cselekmény ismétlés, amit másképp is megfogalmazhatott volna.
(Apróság, viszont irritált a sok "cicázás". Egy oldalon, amikor ötödjére olvasom, hogy a barátnőjelöltet lecicázzák, nos, frusztráló és nem szexi!)

Összességében:

Mint mondtam, maga az elképzeléssel nincs gond. Az ember szeret számára ismeretlen dolgokról olvasni, ilyen akár a táncosok, a művészek világa. Mivel az írónő versenytáncos múlttal rendelkezik, ezért úgy véltem, hogy a könyv jobban ki lesz hegyezve a tánc tiszta szépségére és a sötét valójára... Tévedtem.
Nekem hiányzott belőle a hitelesség. Igen, a hitelesség. Szomorú, hogy a könyv a végére totálisan elkanyarodott egy másik irányba. Egyszerűen fókuszt tévesztett az író.
A szereplők sablonosak, ugyanúgy a gyártósorról valóak, ami megfelel az erotikus irodalom berkein belül. Nekem ez kevés.
A regényen érződik, hogy ez az első könyve és sok mindent szeretett volna belerakni, hogy izgalmas és csavaros legyen. Olykor a kevesebb több, ezáltal nem megy a hitelesség és a karakterek rovására az a megannyi ötlet, ami a fejünkben van.
Amit még észrevettem, hogy B. E. Belle frusztrációja és traumája manifesztálódik ebben a regényben. Mire gondolok? A magyar gyűlöletre, amiket megélt és átélt akár a társulatban, a karrierje és élete rögös útján.
(Nekem ez a nemzet gyűlöletes dolog nagyon belemagyarázott volt, ezért emeltem ki, mert inkább volt ez az író hangja, mint a karakteré.)
Nem minden magyar irigy, de szerte a világon vannak irigy emberek. Ez tagadhatatlan. Persze, bele lehetne menni a pszichológiába, mégis mikor irigy valaki és mikor nem. Ugyancsak elmondható a negatív világszemléletről és a korrupcióról, hiszen ezekről órákat lehetne filozofálgatni és elmélyedni a morális kérdésekben. Mindezek már más és komolyabb témák, amihez ez a regény gyenge, és mint ez a kritika, így ezek szintén szubjektívek.